Élménybeszámoló - 2.nap > Megérkezés Rómába

Bologna és Róma nagyjából 4,5-5 óra távolságra van egymástól. A római kőrgyűrű elég lehangoló volt, de hát egy ipari övezettől nem is várhat mást az ember. Valószínű épp a legnagyobb csúcsforgalomban érkeztünk meg a városba, mert bizony elég sok helyen araszoltunk a cél felé.
Az első állomásunk a kőrgyűrű melletti Stadio Olimpico, vagyis a római olimpiai stadion volt, ami a Róma foci csapatának otthona. Ez egy épületkomplexum, ami 2-3 tenisz stadiont, egy edző és egy fő focipályát és egy uszodát foglal magába. Mikor megérkeztünk, épp az ATP tenisztorna utáni "csomagolás" kellős közepébe csöppentünk. A kapuk tárva-nyitva, szabad bejárás volt mindenhova. Klassz volt látni mindkét tenisz stadiont így üresen, beleképzelve az épp ádáz küzdelmet folytató játékosokat.

Megpróbáltunk bemenni a szentélybe is, de az őrök az mondták, hogy turisták nem mehetnek be a stadionba :o( Mindegy, amennyire lehetett, megközelítettük az objektumot, és jól szemügyre vettük. Csodálatos a körülötte kialakított tér. A lábunk alatti burkolat telis-tele volt ókori olimpiai jelenetekkel, az atlétikai pályát pedig körbe-körbe óriási ókori sportolókat ábrázoló szobrok voltak. Ami a legviccesebb volt az egész térben, hogy a múltat idéző tér mértani közepén egy toi-toi bódé volt elhelyezve :o)) Ilyen szerkentyűt egyébként több helyen láttunk Róma-szerte, ami kissé városkép romboló látvány, viszont szükség esetén hasznos lehet ;-) Nekem is lehetőségem volt egyszer közelebbről szemügyre venni egy ilyen szerkezetet, és igencsak meglepődtem, hogy illatos, csili-vili bodega várja az oda betérő turistát. Nem győztem csodálkozni, mondhatni visszakívánkozik az ember, oly meglepő a dolog :o))))
Kb. 1 óránk volt felfedezni az olimpiai teret, és már mentünk is tovább a szállásra. A Roma Room Hotelben szálltunk meg, amit bátran tudok ajánlani azon honfitársaimnak, akik minden külsőségektől mentes, egyszerű, puritán szállásra vágynak, közel a metróhoz...Folyt.köv...

Élménybeszámoló - 1.nap > Irány Bologna

Nnnna, most már nem húzom tovább az időt, végre van pár percem, így megosztom az első nap élményeit veletek.
Hajnali fél hatkor indultunk, és ahogy kezdett világosodni, vészt jóslóan felhős volt az ég. Le is csapott ránk a zápor Sárvár magasságában és végigkísérte az első napunkat. Nagyjából 4 óra alatt, kényelmes tempóban elértünk Klagenfurtig, ahol szóba se jöhetett a sűrű esőben a Minimundus meglátogatása, úgyhogy ezt kihúztuk a listáról (majd egy kellemes szeptemberi szombaton kimegyünk).
Az olasz autópályák nagyon korrektek, jó minőségűek, és sűrűn vannak kialakítva pihenők, ahol étkezési, mosakodási lehetőség is van. Isteni kávét ittunk az egyik Agip kútnál 50 centért! Az autópályák nagyon jól vannak összekötve, egyértelműek a táblák, eltévedni se lehet. Az ára ugyan kissé borsos, de megéri, mert nagyon biztonságos. Sehol nem találkoztunk őrült tempóban száguldó olaszokkal, türelmesek és előzékenyek. Csodálkoztunk is, mert 10-15 évvel ezelőtt ez még nem így volt. Akkor még képesek voltak a két sávos úton harmadikként előzni, bevágni a másik elé és ledudálni a fejét. Lehet, hogy csak mázlink volt, de ennyi jár nekünk is :o)
Egészen Bolognáig eseménymentesen telt az idő, monoton eső hol intenzíven, hol csendesen. Délután 3 körül értünk a városba. A szállást viszonylag könnyen megtaláltuk, bár becsapós volt a dolog, mert a GPS bevitt minket a városközponthoz, közben a külső gyűrűn is odajutottunk volna. Gyors bejelentkezés, csomagok felvitele, pár perc pihi, és már indultunk is Maranelloba, a Ferrari Múzeumba.

Hamisítatlan őshazája a Ferrarinak Maranello, le se tagadhatnák, hogy e körül forog minden, hiszen még a körforgalomban is egy kimustrált F1-es Ferrari darabja díszeleg, de még a múzeumi mosdó előtérbe is jutott egy szárnydarab :o)) A múzeum egy igazi különlegesség, egy csoda, még az olyan embernek is, mint én vagyok, aki nem igazán rajong a Forma 1-ért. A jegyértékesítő recepciós pulthoz a shopon keresztül kell átmenni, ami nagyon jó fogás, mert biztos szép számmal akadnak olyanok, akik nem tudnak ellenállni a méregdrága relikviáknak. Hozzá kell tenni, hogy a jegy se olcsó mulatság, mert a nagyjából 1,5 órás nézelődés 13 euróba kerül fejenként. De én mondom, megéri.

Szenzációsan van kialakítva a tér, rögtön a bejáratnál az első Forma 1-es autó fogadja az embert, ami visszarepít az időben egészen az 50-es, 60-as évekig. Az első térben - kiállítóteremről vagy szobáról itt nem beszélhetünk, mert pont az egyterűség adja meg azt a varázst, amitől az ember elámul, hiszen múlt és jelen nincs éles határokkal elválasztva egymástól - a 2010-es Ferrari csapat ruhái, a szerelők szerszámai és egy "kibelezett vas" látható, szemben vele pedig a monitorokkal teli állás, ahonnan végig követik az események a csapattagok. 
A felső szinten az utcai autók vannak kiállítva, valamint van néhány interaktív tábla, ahol saját kedvünkre válogathatunk a különböző Ferrarik "hangjából". Még szerencse, hogy mindezt fülesen keresztül, mert igen nagy hangzavar lenne :o) A múzeum mellett lehetőség van pénztárcától függő típusú autó tesztelésére is. A tesztkör sajnos nem a tesztpályán történik, hanem rendes utcai autókról lévén szó, a kisváros utcáin - természetesen a tesztpálya körül. Szerencsénkre mire kijöttünk a múzeumból, elállt az eső, így kedvünkre szemlélhettük a bátor próbálkozásokat. Ahhoz képest, hogy nem vagyok Forma 1 rajongó és a  piros szín se tartozik a kedvenceim közé, nagyon élveztem ezt a kis kiruccanást. Mindenkinek tudom ajánlani ezt a kis kitérőt, mert nagy élményben lesz része.
Fél kilenc körül értünk vissza a szállásra, és a korai lefekvés mellett döntöttünk. Átnéztük a másnapi útvonalat Rómáig, megbeszéltük az indulási időpontot, beállítottuk az ébresztőt, majd ledőltünk kényelmes ágyikónkba, és valószínűleg mindannyian azonnal elaludtunk.
Másnap csodálatosan kék égre és ragyogó napsütésre ébredtünk...

Hamarosan beszámolok

Úgy látom, hogy rendszeresen látogatjátok az oldalt, ami azt is jelentheti, hogy kíváncsiak vagytok arra, milyen is volt az utazás. Így, a nagy érdeklődésre való tekintettel hamarosan beszámolok mindenről részletesen :o)
Még van pár vizsgám, de jövő hét végétől már számíthattok írásaimra. Az addigi viszontlátásra!!!!

A végleges útiterv Olaszországba

Nnnna, mára véglegesen összeállt az olasz út. Hajnalban indulunk a Balcsiról, mert így nyerünk 2 órát. De ez azért is kézenfekvő, mert hiszen a Balcsiról a telekszomszéd is velünk jön, és az azért merénylet lenne mindenki ellen, ha ő jönne fel hozzánk, és innen indulnánk a nagy útra.

Reggel kilencre már Klagenfurtban kell lennünk (ami kb. 400 km a Balcsitól), ahol megnézzük a Minimudus névre hallgató makett kiállítást. Ez a hely arról nevezetes, hogy a világ 5 kontinensének több mint 150 ismert épületét láthatjuk, eredeti anyagokat felhasználva, 1:25 méretarányban. 

Azt olvastam, hogy Magyarországot sajnos csak két épület képviseli: a Halászbástya és a Mátyás-templom. Na, ezt majd jól megnézem magamnak. Azt azért tudni kell, hogy a bevételt nagyon nemes célra fordítják a park tulajdonosai, nevezetesen rászoruló gyermekek megsegítésére. Ez nagyon szép gesztus.

A mini kiállítás után irány Bologna. Az első éjszakát itt töltjük, a városon kívül ,egy kis hotelben egy kis erdős helyen. A szállás elfoglalása után bemegyünk Bolognába, ahol természetesen meg kell néznünk az első európai egyetemet ;-)) Utána meg jöhet a többi nevezetesség: az egymás felé dőlő két torony, a világ negyedik legnagyobb katedrálisa, és még jó néhány vörös téglából épített szépség. 

Hétfőn reggel Róma az úticél. Ez kb. 390 km-nyi utat jelent, amit nagyjából - pihenőkkel együtt - 4 óra alatt magunk alá gyűrűnk. A római tervekről már írtam, így most csak felsorolásképpen teszek említést: Stadio Olimpico, Ostia, Santa Maria Maggiore Bazilika, Lateráni Szent János Bazilika, Caracalla termái, Colosseum, Forum Romanum, Capitolium Piazza Venezia, Campo de Fiori, Piazza Navona, Pantheon, Trevi-kút, Spanyol lépcső, Szent Péter Bazilika, Angyalvár, Piazza del Poppolo. Azt hiszem, nagyjából ennyi. Huhhh, így felsorolva irtó soknak tűnik. Remélem, bírni fogjuk.

Róma után, péntek reggel Pisa lesz a következő. Itt csak a Csodák terét nézzük meg: ferde torony, keresztelő kápolna, dóm. 

Utána futás tovább, és meg se állunk Firenzéig. Sajnos itt csak célirányos városnézés lesz, de idő szűkében örülök, hogy ennyi idő is jut a régiségek megcsodálására. 

Este megpihenünk Velence környékén, mert reggel irány Velence. Ott egy kis vaporettózás, séta a Szent Márk tér a Rialtó-híd között, és sajna el kell búcsúznunk a taljánoktól. 

Délután három felé tervezzük a hazaindulást, úgyhogy éjjel lesz, mire visszaérünk a Balcsira. Éjszaka utálok utazni, mert nem tudok nézelődni, és a férjem  a külföldi utak során nem adja ki a kezéből a kormányt. Imád ő is vezetni, így ilyenkor hagyom, had élje ki magát. Azt hiszem a Deadelon-t nem hagyom itthon, mert arra szükségem lesz hazafelé :o)))

Szóval, nagy útra készülünk, amit már tényleg nagyon várok. Tudom, hogy vannak olyanok, akik nem igazán értik, hogy mitől vagyok úgy oda, de nagyon szeretem az olaszokat, többször voltunk már Velencében, meg az olasz tengerparton, és imádom őket. Imádom a dallamos beszédet, a temperamentumos embereket, a csodálatos kék eget. Szóval, tényleg a szívem csücske. Én a horvát tengerpart helyett is inkább idejönnék augusztus végén, de a barátokhoz is kell alkalmazkodni, akik meg inkább a sziklás, hirtelen mélyülő, fejes-ugrós vizet kedvelik. Nekem végül is mindegy, csak menjünk valahova. Persze, mindkettő csodálatos hely, ahova szép emlékek és nagy kalandok fűznek ;-))

Mindenkinek nagyon kellemes nyarat kívánok, sok-sok szép emlékkel, és vidám élményekkel! 

"Amíg a Colosseum áll, Róma is állni fog, amikor ledől, Róma is elpusztul." (Beda, angolszász szerzetes)

Az utolsó nap Rómában

Az utolsó napra hagytam a Szent Péter Bazilikát és környékét. A bazilika kupoláját ki nem hagynám. Aki jön, jön, aki nem, az kimarad valószínű egy csodás élményből. Mindenképp lépcsőzni szeretnék, hiába több így 200 lépcsővel a feljutás, mert nem akarom kihagyni ezt az érzést. A hatalmas terek mindig lenyűgöznek, és félelemmel teli tiszteletet érzek ilyenkor. Nem semmi ilyen alkotásokat létrehozni. Bár szörnyű tériszonyom van, mégse szoktam kihagyni a kilátókat. Ez is egyfajta kilátó, és nekem mindenképp fel kell oda mennem!

Emlékszem, egyszer elmentünk csapatépítőre a céggel, és egy kötélpályán kellett végigmenni, aminek a neve nagyon találóan adrenalin pálya volt :o)) Megcsináltam, de annyira féltem, hogy így visszagondolva, nem is tudom, hogy volt erőm végig csinálni. Iszonyatosan féltem, pedig csak kb. 5 méter magasan voltunk fenn, és karabinerekkel voltunk kikötve a drótkötélhez, szóval, még véletlenül se történhetett volna baj. 

Akkor voltam a legnagyobb bajban, amikor a hegytetőről kellett a drótkötélen lecsúszni, egyik fától a másikig. Nem is a csúszással volt a baj, hanem azzal, hogy amikor átkötöttem magam egyik kötélről a másikra, egy kb. 10 cm-es párkányon kellett a fa másik oldalára átbénázni magam. Többször is "felszólítottam" a segítőnket, aki persze a biztonságos földről vihogott rajtunk, hogy azonnal hozza a létrát, mert le akarok menni :-))), de ő eltökélten mindig azt mondta, hogy erős csaj vagyok, és meg tudom csinálni. Hát ja, túl éltem valahogy, mindenki baromi büszke volt rám :o)))) De tényleg!!!!

Na, hát ilyen kalandban biztos nem lesz részem, de lesz annál jobban, az biztos ;-()

A bazilika után átsétálunk az Angyalvárba, ami egy óriási mauzóleum, méretei vetekednek a piramisok nagyságával. A halikarnasszoszi mauzóleum mintájára épült i.sz.135 környékén. Természetesen ennek a tetejére is fel lehet menni. Naná, hogy megyek, ki nem hagynám! 

A fiúk már előre rettegnek, mert én minden kirándulás vagy városnézés alkalmával hiperaktívvá válok, és mindenhova bekukkantok vagy felmászok. Erdélyben a Tordai-hasadékban is kétszer annyi időt töltöttünk, mint más normális ember, mert én mindent megmásztam, a patakvölgytől a kisebb barlangokig. Persze, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy hegymászó felszerelésben bóklászok a szurdokban, mert csak a túracipőm  és bátorságom adta határokig merészkedek. Azért az se csekélység :o)))

Visszatérve Rómára, ami belefér az időnkbe, és esetleg az utunkba kerül, természetesen megkukkoljuk, de azt hiszem ennek a napnak a végére már csak mértékkel fogjuk magunkba szívni a kultúrát. Valószínű, hogy bent maradunk a városban, és az utolsó estét valami hangulatos kisvendéglőben töltjük a Spanyol-lépcső közelében...

A harmadik napi program

A harmadik napot mindenképpen a piacon szeretném kezdeni. A Campo dei Fiori eredetileg valóban virágpiac volt, de mostanra reggelente mindenféle árus megfordul itt. Eredeti foglalkozásomat tekintve virágkötő-dísznövénykertész vagyok, így adott a természet és a virágok imádata. Tudom, hogy nem elsősorban a virágokról szól ez a piac, de az olasz anyaföld terményei ugyanúgy hozzátartoznak a természethez, mint a virágok ;o)

Azt mondják, hogy igazából itt lehet beleszagolni a valódi római életbe, a hangulat lenyűgöző. Semmi mesterkéltség, csak őszinte talján derű. Hát kíváncsi vagyok, pont ezért ki nem hagynám. Szegény fiúkat már előre sajnálom, mert bizony igen korán kell kelnünk ezen a napon, mert 9 óra tájban már kiürül a tér, és a mutatványosok, portrérajzolók veszik át a piaci kofák helyét a téren. Elég nehéz eljutni a piacra, nincs közvetlen metrójárat, így jó előre meg kell néznünk, milyen busz jár arra. Na de no para, ezt is megoldjuk, mint mindig mindent :-)

Következő állomásunk a Piazza Navona. A tér szökőkútjairól híres, az egyik a négy nagy folyót ábrázolja: a Gangeszt, a Nílust, a Dunát és a Rio de la Plata-t.

Ezután a Pantheon következik, ami arról híres, hogy tökéletes kör alakot ad. I.e. 17-ben kezdték el építeni, de csak a II. században fejezték be Hadrianus császár idejében. A világ legjobb állapotban megmaradt antik hagyatéka. Magassága és kerülete egyaránt 43 méter, innen a tökéletes szimmetria. Az építmény megihlette Michelangelot is, aki a Szent Péter Bazilika tervezésénél fel is használta az itt látottakat. 

Következő állomásunk a Trevi-kút. Valószínű, hogyha egy szót se írnék róla, akkor is mindenkinek egyértelmű lenne, hogy ez az a hely, ahol mindenképp pénzt kell dobni a háttal állva a kútba, mert a mondás szerint akkor biztos visszatérünk Rómába legalább egyszer még életünkben. Ez a babona igen sok pénzt hoz a városnak, mert naponta körülbelül 3 000 eurónyi pénz gyűlik össze a vízben. Ennek egy része a városé, másik része a műemlékvédelmi hivatalé. Szóval, elő az aprókkal és a kívánságokkal. 

Végállomásunk erre a napra a Spanyol-lépcső. Nevét nem a kasztanyettát pattogtató spanyolokról kapta, hanem a spanyol nagykövetségről, ami a lépcső közvetlen szomszédságában van. Igazából arról híres, hogy májustól bougenvillea-val van teleültetve, és az olasz szerelmesek kedvelt találkahelye. A tér alján egy süllyedő hajót ábrázoló szobor található, ahol szívesen pihennek meg a fáradt turisták.

Na, majd ha mi is megpihenünk a lépcső alján, akkor tudjuk, hogy teljesítettük az aznapra tervezett kilométer adagunkat. A lépcső tetejéről jól rá lehet látni a városra, úgyhogy én mindenképp megmászom a nem kevés lépcsőfokot...

Róma, a népszerű ;-)

Hát igen. Kicsi a világ. Az köztudott, hogy Róma nagyon népszerű hely a turisták körében, de arra végképp nem gondoltam volna, hogy a főiskolai csoportban is lesz friss élményeket szerzett "kolléga" :o)))

Pedig van. Sőt, már el is látott jó tanácsokkal, okosságokkal, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok neki. Pont azért jó a közvetlenül szerzett beszámoló, mert valóban elkerülhetőek a feleslegesen rótt körök, és beigazolódik az, hogy az ember lánya - mármint én ;) - milyen előrelátó és alapos.

Erzsi (remélem, nem haragszik meg, hogy nevesítettem) említette, hogy a közlekedés terén nincsenek éppen a helyzet magaslatán.

Az az igazság, hogy rutinos utazóként én pont erre készültem fel a legjobban. Alapos tervezés, pontos, lépésről-lépésre tervezett városnézés, amibe belecsúszhat egy-egy eltévedés is. Pont az időhiány miatt készülök fel mindig a váratlan helyzetekre, na meg persze az örökké "zsörtölődő" három pasi miatt, akikkel megyek :o))) Én még elvolnék a ténfergéssel, de ők nem, így mindig magabiztosnak kell látszanom, és tökéletesen felkészültnek.

 Drága anyósom mindig mondja is, hogy "ugye életem most is olyan felkészült vagy, mint mindig", meg "vigyázz a fiúkra, hiszen te vagy a család összetartója" ;-))) Hát ja.

Szóval, ezért fontosak az első kézből kapott infók, amiért tényleg nem győzök hálálkodni.

Második napi terv

A második napon a Colosseum környékét járjuk be. Mint ahogy azt már írtam, itthon megrendelem pár nappal indulás előtt a jegyet, és akkor nem kell ott sorba állni, elég a kinyomtatott visszaigazolást felmutatni, és már mehetünk is be. Persze, ez biztos nem lesz ilyen egyszerű, de valószínű, hogy lényeges előnyhöz jutunk a sorban állókhoz képest :) A történelmi légkörben izgalmas lesz majd macskák után kutakodni. Ahogy ígértem, megszámolom, meg is örökítem őket ;-)

Constantinus diadalíve közvetlenül a Colosseum mellett található.A legnagyobb diadalív Rómában. Constantinus uralkodásának tizedik évfordulójára emeltették. Magassága 21, szélessége 26 méter. A közvetlenül a két szélső ív fölött láthatő domborművek és a oszlopok talapzataiba vésett harci jelenetek Constantinus korában, a diadalívvel együtt készültek.

A Palatinus dombról tökéletes kilátás nyílik a Forum Romanumra, ami az ókori Róma központja volt. Megszámlálhatatlan épületmaradvány, emlékmű, torzó árulkodik a régmúltról. Innen nem messze található a Capitolium. Ez a terület volt az ókorban a szent hegy, ahol a hit szerint Jupiter lakott. A vallás és a közélet központja volt, ami számos nagyszabású eseménynek adott helyet.

Záró helyszínként a Vittorio Emanuelle emlékművet célozzuk meg. Ez az emlékmű a helyiek szerint leginkább egy hatalmas, fehér írógépre emlékeztet, ami teljesen elüt Róma karakterétől. Viktor Emánuel király emlékére építették az 1940-es években. Tovább tartott ennek az épületnek a megépítése, mint a Colosseumé! Az emlékmű a legforgalmasabb közlekedési csomópontban épült.

 

Természetesen nem lesz ilyen egyszerű történet ez a nap, hiszen magamat ismerve fű, fa, virág, bokor, kis szobor, nagy szobor, templom hegyekkel kell megküzdenem, mire az út végére érek. Mivel imádok fényképezni, valószínű, hogy a két 16GB méretű SD kártya nem lesz elég minden megörökítésére :o)))

Az első nap Rómában

Valójában 3 teljes nap meg egy kicsi, amit Rómában el tudunk tölteni, de abba is fér bőven program. Sőt.
A megérkezés napjára nem terveztem túl nagy sétát.

Először a Római Olimpiai Stadiont nézzük meg, hogy azért a fiúk se maradjanak ki a jóból. Itt tartották az 1960-as római olimpia megnyitóját, ekkor kapta mostani nevét. "Panem et circenses!" - kenyeret és cirkuszt! A régi rómaiak híres mondatának szellemében tartották meg a játékokat.

Azóta számos labdarúgó- és atlétikai bajnokságot rendeztek itt. A rómaiak méltán büszkék erre az impozáns, hatalmas építményre. Olaszország egyik legjelentősebb stadionja, számos nemzetközi esemény helyszíne. Remélhetőleg be tudunk majd menni megnézni. Szokás a nagyobb stadionokban, hogy holtidőben beengedik a kíváncsiskodókat, hogy megcsodálhassák belülről is pályát. 82 000 ember tud egyszerre őrjöngeni a foci meccsen, úgyhogy el lehet képzelni milyen hangulat lehet egy-egy meccsen. Magas színvonalú, ötcsillagos stadion. "Sajnos" mi hétköznap leszünk Rómában, így még véletlenül se tudnak a fiúk a bejutni meccsre. Ezt igazán sajnálom ;-). Azért aki épp akkor jár arra, ajánlom figyelmébe május 14-én 18:00-tól a Lazio-Genoa, és május 22-én 15:00-tól a Roma-Sampdoria meccseket :o)))

De folytatván az első napra tervezetteket, a football stadion után irány a tengerpart. Már csak azért is, mert az olasz csizmának ezen a felén még nem láttam a tengert :-) Kagylógyűjtés, lábáztatás, séta a homokban. Hmmmm. Ez mind jól hangzana, ha nem három pasival lennék egyszerre :-O Több kilométeres homokos tengerpart, ami állítólag nem igazán alkalmas a fürdőzésre, legalábbis az igényesebb turisták számára, mert a Tiberis elég sok hordalékot hoz a tengerbe. Azért mi leruccanunk Ostiába, a kis tengerparti kerületbe, és jól megnézzük magunknak azt a tengert, hogy milyen is.

Városnézés egyénileg

Róma egy hatalmas Aquincum. Lépten-nyomon régi emlékbe botlik az ember. Én úgy terveztem a mi négy napunkat, hogy a legfontosabbakat látnunk kell.

Az első napot a Colosseumnál kezdjük, ahova előre megveszem a belépőt neten, így nem kell sorba állnunk. A "kolosszális" alkotás ugrik be elsőként, ha Róma hírességeit kell felsorolnunk. Ami nem is csoda, hiszen valóban egyedülálló alkotás, bár a mai állapota aggasztó, hiszen a rendszeres állagmegőrzés ellenére is egyre romlik.

Nemrégiben nyitották meg az alagsort, ahol bejárható az a rész, ahol az állatokat tartották ketrecekben, vagy éppen a gladiátorok vártak sorukra a küzdelmek alatt. Állítólag több mint 200 macska él a falak között, és lakmározik rendszeresen a látogatók el-elejtett elemózsiájából. Majd jelentkezem a számmal, hogy én mennyit láttam :o))

Legközelebb bemutatom részletesen, mit is terveztem a négy napos városnézésbe.

A Kis-Duna

Hááát, a Kis-Duna se kutya ;-) Ma gyönyörű időnk volt, így leruccantunk a Kis-Dunához a férjem legjobb barátjához. 25 éve járunk ide. Kb. 10 éve nekem is a véremmé vált itt a horgászás. Utálom a halat, a szagát se bírom, de horgászni imádok. Csodálkoznak is rajtam rendesen, hogy nő létemre így rá vagyok kattanva a pecára. A barátunk apukája tanított halat pucolni, de épp szélcsendes idő volt, én meg öklendeztem a gondolattól is, hogy halszagú leszek, így lehozták a padlásról az állóventillátort, és hátam mögé tették, hogy kifújja az orromból a halszagot. Az egész part röhögött, én meg megtanultam halat pucolni :-DD

Szóval, ma is itt voltunk. Már a pecabotok előkerültek, be is etettünk úgy rendesen, és a botok se maradtak szárazon. Volt is kapás, egy aprócska keszeg (természetesen visszaengedtük).

De ezen nincs mit csodálkozni, még csak most ébredeznek a halak, április közepéig csodaszámba megy, ha egyáltalán a jelzőfa megmozdul a zsinegen. Délutánra feltámadt a szél, és olyan viharos lett, hogy ki kellett szedni a botokat, mert rengeteg faág fennakadt a zsinóron. De legalább már volt kapásunk, ami nagy szerencsét jelent az egész évre kivetítve horgászok között ;-O

Katával már értekeztem arról, hogy ki nem állhatom a halszagú ételeket. Akár édesvízi, akár tengeri, nálam szóba se jöhet. Kivétel talán a rántott ponty meg a sörtésztában sült scampi.

Scampi avokádóval

De csak és kizárólag akkor tudom megenni ezeket, ha nem érzem a halszagot rajtuk. Vagyis hátszélben :) Szóval, edzem magam halügyben is, de nem fűzök sok reményt az olasz halpiacon történő látogatáshoz...

Szép időben a kedvem is jobb

Szerencsére már napok óta gyönyörűen süt a nap, így visszatért belém az optimizmus ;-)

Megint Rómán jár az eszem, és ez már a lelki gyógyulás jele :o)) Épp most kaptam egy Róma térképet, amit összehasonlítottam azzal, amit én találtam a neten, és annak tökéletes testvére nagyban. Sosem árt igazi térképet is vinni magunkkal, ha másra nem, hát arra jó lesz, hogy még inkább turistának látsszunk :-D

Remélem, mire indulunk már túl leszek jó néhány vizsgán, mert az nagy könnyebbség lenne abban az egy hétben...

Budapest & Róma

A várból lefelé készítettem pár képet, és sokadjára kell megállapítanom, hogy bizony szép ez a város. Kifogásolni valók mindig vannak, nincs ez másképp máshol sem. A szépség mögött mindenhol ott rejlik a kosz és a szenny, az elhanyagoltság, a rosszul elosztott közpénzek miatti állagromlás. De ami szép, az szép. Még ilyen borongós időben is :o)

Majd Rómáról is csinálok valami hasonló rálátásban képet, és akkor össze lehet majd hasonlítani a két világváros hangulatát. Két különböző kultúra, két különböző vérmérséklet, két különböző kép :o)))

 Szóval, előre a nagy útra, gyönyörű tájak felfedezésére. Mindezt addig, amíg még tehetjük. Mert az elszalasztott pillanatokat tényleg soha nem lehet visszahozni.

Néhány csodás szállóige, mondás, idézet Rómával kapcsolatban

• Minden út Rómába vezet
• Veni, vidi, vici! - Jöttem, láttam, győztem, J. Caesar diadalmas győzelmi jelentést küldött ezen három szó kíséretében az i. e. 47-es zelai győzelméről.
•  Rómában élj úgy, mint a rómaiak
• Róma, az örök város
• "Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is." - írta az óriási építményről Beda Venerabilis angolszász egyházi író

Művészet

Valamiért Munkácsy mindig is a szívem csücske volt. Többször olvastam már Dallos Sándor két életrajzi regényét a festőről. 15-20 évvel ezelőtt rendszeres látogatója voltam a Nemzeti Galériának, mert nem tudtam betelni képeivel. Épp a csoporttársammal beszélgettünk ma arról, hogy tisztán tükröződik a színvilágában az élete.

Munkácsy: Tépéscsinálók

Meg az is, hogy Paál László stílusa mennyire eltér az övétől. Barátok voltak, mégis teljesen eltérő egyének. Összehasonlíthatatlan a két ember tájképfestészete, más stílus, más felfogás, más látásmód. Ez a gyönyörű a művészetben, hogy nincs két egyforma ember és kép.

 

Munkácsy: A colpachi park

Paál: Gyertyános

Azt azért sajnálom, hogy Olaszországban nem lesz időnk megnézni legalább néhány múzeumot, mert ott is nagynevű művészek gyönyörű képei vannak kiállítva. A firenzei Uffizi képtár vagy Róma jó néhány múzeuma. De majd tán eljön annak is egyszer az ideje...

Végre pihenek

Huhhhh. Végre leültem. A fél napot végigtalpaltam, utána meg a tűzhely mellett vacsit főztem. Na de az ember lánya ne panaszkodjon, hiszen Rómához képest ez egy könnyű kis sétácska volt :o)) 

Még mindig nagyon szép a vár; de hogy is lehetne ez másképp. Az azért egy kicsit meglepett, hogy milyen iszonyatosan drága a Sikló. Enyhe túlzásnak tartom, hogy röpke 2 percért 840.-Ft-ot elkérnek. Persze azzal is tisztában van az üzemeltető, hogy kuriózumnak számít, így a legtöbb ember, aki a várba megy, ki akarja próbálni. Meg ugye inkább lefelé sétál az ember, mint felfelé. 

A Nemzeti Galériában a "jegykezelő-teremőrök" nagyon figyelmesek, jól informáltak, és szívesen segítenek. Szokatlan. Pár hónapja - szintén a két csoporttársammal -  a Szépművészeti Múzeumban voltunk, és ott csak azzal voltak elfoglalva, hogy van-e fotójegyünk :( Itt viszont rögtön a feljárónál egy nagyon kedves srác lelkesen magyarázta, hogy mit merre találunk, és hogy feltétlenül nézzük a Munkácsy állandó kiállítást is, mert holnap időszakosan lezárják. Látszott rajta, hogy szereti a munkáját és nagyon lelkes volt. 

Munkácsyról még szót ejtek...

Múzeum romantika jegyében :)

Nnna. Tegnap este szülinapot ünnepeltünk, és kissé összeszedtem magam.

Ma már kifejezetten jó a hangulatom :-)

Nemrég jöttem vissza a Nemzeti Galériából. Megbeszéltük két csoporttársammal a főiskoláról, hogy elmegyünk a "romantika jegyében" friss élményeket szerezni. De még mielőtt bárki rosszra gondolna, az egyik főiskolai kurzushoz házi dolgozatot kell írni az előadás anyagához kapcsolódó kulturális élményről, így kézenfekvő volt, hogy felmegyünk a várba, és megnézzük a Nemzeti Galériában a magyar romantikusok kiállítását.

Naggyon jó volt ez a közösen eltöltött pár óra, ez is közelebb hozott minket egymáshoz. De erről majd még írok...

Szomorú az idő

Ma se volt napsütés. Nem is volt valami rózsás a hangulatom. Délelőtt dolgoztam, utána irány a suli, de ott se tudtam ráhangolódni az anyagra. Pedig a téma érdekes volt.

Hatra szülinapi buliba megyünk, úgyhogy össze kell szednem magam, mert oda nem akarom bevinni a morcosságomat :(

Egyedül az vigasztal, hogy Rómában ma 16 fok volt és sütött a nap. De fel a fejjel, jövő hétre nálunk is szupi idő lesz, és napsütésben minden megszépül....

Hosszú volt a mai nap :(

Hááát, most egyáltalán nem vagyok ráhangolódva Rómára ;-(
A mai nap igen hosszúra sikeredett. Nem alakultak jól a dolgok...
Róma is kétséges lett... Remélem, azért hamarosan minden jóra fordul, és rendben lesznek a dolgok. Próbálok optimista maradni, de nagyon nehéz!!!!!

Most gondolhattok, amire akartok, a lényeg, hogy most semmi jót nem tudok írni ;-((( Talán majd holnap.

Olasz ízek

Kata felvetette az alternatív olasz ételeket. Foggggalmam sincs mire gondoltál, Kata :-O

Én csak a hagyományos olasz kajákat ismerem, mint pl: bolognai, milánói, veronai tészta, pizza, minestrone leves, stb.

Nálam a tengeri herkentyűk szóba se jöhetnek, ami meg Neked bejön :o) Isten őrizz ezektől a micsodáktól. Aminek hal vagy tenger szaga van, az nálam kizárt :o(

 

A Kis-Dunán is csak horgászni szeretek, meg max. rántott pontyot eszek. A rakparton se szoktam lehúzni a kocsi ablakát, nehogy bejöjjön a Duna-szag. Boááááá.

Írsz pár sort az általad gondoltakról? :o))))

Római blog, útleírás a köbön

Bizony, bizony. Nemcsak engem ihletett meg Róma. Nagyon sokan írtak már a jó öreg városról. Igaz, ők élménybeszámolót tartottak, én izgulós-készülődős beszámolót ;-)

http://www.tuttoitalia.hu/olasztortenelem/?pos=1

http://roma.utazni.info/

http://roma-szenvedely.eu/

http://roma-szenvedely.uw.hu/

http://www.kihagy6atlan.hu/temak/nagyvaros/romamindorokke/

http://balog.hu/roma/index.php?page=Latnivalok_romaban

http://www.nlcafe.hu/utazas/20100106/kihagyhatatlan_latnivalok_romaban/

Jól felkészítem magam lelkileg-testileg a túlélő túrára. Mert arra készülünk, az már biztos. Hiába a GPS (kettőt is viszünk), a rengeteg térkép, a saját készítésű, célirányos útikönyv, helyismeret nélkül jóval lassabban fogunk haladni. Nem baj. A három nap alatt épp annyit fogunk megnézni, amit feltétlenül szükséges. Annyi ott a látnivaló, hogyha mindent végig akarnánk nézni, heteket kellene ott tölteni, ami nem biztos, hogy annyira hatékony, mint 3 nap alatt inkább a valódi nevezetességek megtekintése. Szó, mi szó, maradhattunk volna még legalább 2 napot, de még egy-két várost beterveztem az egy hétbe, így mennünk kell...

Újra Óbudán

Ma ismét gyönyörű napra virradtunk. Már délelőtt 10-kor rövidnadrágos idő volt. Pár perc alatt le is pirultam, úgyhogy a nap további részében tartózkodtam a tűző naptól :o)

Már délután 3-kor itthon voltunk, hogy megelőzzük a hosszú hétvégéről visszakígyózó autóáradatot. Szép hétvége volt, remélem, mindenki legalább olyan jól érezte magát, mint én.

Tegnap még egy "búcsúestét" tartottunk. Legyen ön is milliomost játszottunk éjjel fél egyig, és majdnem sikerült a 20 milliós kérdésen is túljutnunk, de olyan kérdést kaptunk, ami kifogott rajtunk.

Nem, nem. Nem ez volt a kérdés :o)))

Mikor megtudtuk a mi kérdésünkre a helyes választ, úgy nevettünk, hogy alig bírtuk abba hagyni. A kérdés az volt, hogy a trieszti filmfesztiválon milyen díjat adnak át: Arany Polip, Arany Medúza, Arany Aszteroid vagy Arany Pálma. Fogalmunk sem volt, így az Arany Polipra tippeltünk. Álmunkban se gondoltuk, hogy a helyes válasz az Arany Aszteroid :o))) Annyira nagy blődségnek tűnt, hogy már az elején kizártuk, hiszen szinte mindegyik kérdésre voltak olyan ökörségek megadva válasznak, hogy erre is azt hittük. Hát nem kellett volna :-)) A lényeg, a lényeg, hogy most már ezt is tudjuk. Bár elszálltak a virtuális millióink, de ezt is megtanultuk :o))

Ilyen időt akarooook

Hát igen, a mai nap ismét tökéletes időt hozott. Biztos volt legalább 22-23 fok a napon. Naptej hiányában nem is nagyon mertem sokáig a napon ülni. Pár éve jártam úgy, hogy pont március idusán úgy leégtem V-alakban, hogy csak a csoda és az aloe vera first spray segített rajtam :-(

Szóval, ilyen időt akarooook Rómában is. Gyönyörű, ragyogó, kristálytiszta idő és lengedező szél. Jó, tudom,  a telhetetlenségnek is vannak fokozatai, és én most épp a felső határát súrolom :o)))

Még ma éjjel itt alszunk, de holnap útra kelünk székes fővárosunkba, hogy újból belevessük magunkat a megszokott taposómalomba. Nem mondom, szeretem a munkámat és szeretem a munkahelyemet, de fájó szívvel fogom itt hagyni az első, tökéletes hosszú hétvégét. Nna, de még nincs vége, holnap is van még egy kis időnk kiélvezni a szabadságot. Csak az időjósok most az egyszer tévedjenek, és ne legyen borús idő!! Bár, abban meg az a jó, hogy akkor nem is fáj annyira a szíve az embernek, hogy haza kell menni. Szóval, minden rosszban van valami jó, és fordítva :o))))

Késő délutáni szieszta

Befejeztük a vacsit. Az uram mosogatott. Ötünk után :o))) Most épp ejtőzik a kint a hintaágyban.

Nekem már kissé hűvös van a kinti ücsörgéshez, így a jó meleg szobában netezgetek.

Délután már megint szóba került Róma, meg a programok.

Most épp azt találták ki a fiúk, hogy ugyan "ugorjunk" már be Milánóba, és nézzük meg a "szan szírót" (bocs a fonetikáért, de gőzöm nincs hogy kell írni a stadion nevét). Mondtam nekik, hogy álmodozni szabad, ne hagyják abba :o)

Király időnk volt ma is. A barátnémmal kertrendezésbe fogtunk. Nagyon szép a kertje, állandóan kapirgál. Meg is van a látszata. Egész héten hajt a melóhelyén, és mégis van energiája a kertészkedésre. Valószínű, hogy pont ez nyugtatja meg, így tud kikapcsolni.

Nnna, megyek, beülök a cserépkályha elé, és megpróbálom otthonosan érezni magam ;o))

Pattogatott kukorica

Épp pattogatott kukoricát majszolok. Nem szoktam. De a Balcsi az más. Itt igen. Az uram épp a szomszédban a Fradi meccset nézi, én meg a cserépkályha előtt ülök és gépezek, ahogy dívik :o)

Istenien érzem magam, már rég volt ilyen jó. Ha lehetne, hazavinném a cserépkályhát. Mániákusan imádom a cserépkályhákat. Mikor a Betléri kastélyban voltunk Szlovákiában, rengeteg képet csináltam a cserépkályhákról.

Minden szobában más és más cserépkályha volt, az adott milliőhöz megfelelő. Nagyon szépek voltak, szerettem őket :) De (tudom, tudom, nem kezdünk mondatot de-vel) egyszerűen nem tudok betelni a meleget árasztó szerkezetekkel :o))))

Mindig fázom, és imádom a napsütést. A tengerparton is sokszor mindenki az árnyékban ül, és néz ki a fejéből, én pedig 50 faktoros krémmel vastagon bekenve, gumimatracon heverészve, lábamat a tengerbe lógatva napozok. Imádom, egyszerűen más szót nem találok rá.

Bár nem a nyár a kedvenc évszakom, hanem az ősz, mégis klassz, szeretem a meleget. Remélem, Rómában se fogok fázni... Mert ugye ez a blog mégiscsak Rómáról szól, így említést kell tennem ebben a bejegyzésben is eme nagyvárosról :o))))

A csodás Balcsi

És újra a Balcsin. Ősszel, mikor víztelenítettünk, sirattuk a nyarat, most örömtánccal búcsúztatjuk a telet :o))

Isteni idő volt ma, még most is nagyon klasszul süt a nap. A kertből írok éppen ;-o

Mikor megérkeztünk, római úti társunk jó szokásához híven pálesszel várt minket. Az a poén a telekszomszédságban, hogy a helyett, hogy kaput nyitnánk a két telek között, mindent a kerítésen adunk át egymásnak. Nagyon murisak a pasik, mikor nyáron a kerítésnek támaszkodva, söröskorsóval a kezükben diskurálnak :o))

Na, de nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy holnap megyünk Szigetvárra, mert hát ugye a vezérhangya az benne van az emberben. Ami a poén az egészben, hogy pont a szomszéd vetette fel a nem kis úttal járó kiruccanást, ő, akit alig lehet még a Balcsi partra is lecsalni, mert csak a saját kertjében érzi jól magát. Ennek a kis kirándulásnak azért is örülök, mert legalább szoktatva lesz a római sétákhoz.

 Az uram épp a cserépkályhát tömi fahasábokkal, hogy estére megfelelő legyen a klíma. Soha szebbet-jobbat nem kívánhat az ember, mint amilyen a mai nap volt. Pontosan, tervszerűen érkezett a jó idő.

Nagyon sokan voltak lefelé is az M7-en. Minden parkolóban fóliába csomagolt szendvicset majszoló kirándulók, focit rugdosó gyerekek, a mosdónál sorba álló anyukák :o)))) Tényleg megmozdult a természet.

Mindenkinek nagyon jó pihenést a hosszú hétvégére,.

Már megint ebédidő :o)

Már megint ebédidő van, ráadásul a hét utolsó napja. Sőt, keddig csak atipikus ebédidőnk lesz :o)))

Isteni idő ígérkezik a hétvégére. Ezt vártuk végre!!!!!!!!!

Íme egy fotó a kinti helyzetről:

Irány a Balcsi, hogy végre útitársunknak - az ottani telekszomszédnak - is megmutathassam, mit is tervezek a római kiruccanásra ;-) Ő ugyan rám hagyta a szervezést, és virtuálisan bólogatott minden témával kapcsolatos levelemre, mégis úgy illik, hogy ne áruljak zsákbamacskát. Szóval, a hétvégén kiruccanunk gondolatban Rómába, és felkészítem a fiúkat a nagy kalandra.

Andesz írta, hogy a főnöke épp most ugrik ki Rómába a 4 napos hosszú hétvégére. Reméljük, majd beszámol az eseményekről :P

Közlekedés Rómában

Olvastam, hogy Rómában a legcélszerűbb az ottlét idejére leparkolni az autót egy fix helyre, aztán szépen tömegközlekedésre pattanni, mert iszonyat a forgalom. Ráadásul a vezetési kultúra se a mi vérmérsékletünknek való. Robogós jobbról, robogós balról, a piros lámpa náluk smafu, szóval, biztosítást kell kötni mielőtt indulunk :-O A menetrendet se tartják, a 10 perces késés egyenlő a pontossággal. A földalatti metróhálózat és a felszíni villamos- és vasútvonalak teljesen átszövik a várost. 

Róma metróhálózata

 Mivel mi a központtól kb. 1 km-re leszünk, akár gyalog is meg tudjuk oldani esténként a hazajutást. Mert ugye az esti, kivilágított Rómát látni kell, méghozzá a Spanyol-lépcső tetejéről, ahonnan állítólag gyönyörű a kilátás a városra.

Spanyol-lépcső

Rengeteg a buszjárat is, de azt hallottam, hogy stoppolni kell, mert simán tovaszáguld a sofőr, ha nem integetsz kézzel-lábbal, hogy felszállnál. Szóval, fel kell kötnünk a gatyót, ha nem akarunk mindenhova gyalogolni. Bár a fiúk (3 pasival megyek!) már kijelentették, hogy ők gyakran kérnek majd pihenőidőt, mert valószínű, hogy sűrűn ki fog száradni a torkuk ;-) Az nekem is jól jöhet, mert akkor én legalább "meg tudom igazítani a sminkemet", így mindenki jól jár, senki se fog nyavalyogni :o)